124 éves a „Jó szerencsét” köszöntés

Talán kevés olyan köszönésforma van, aminek ismerjük a „születésnapját”, de a „Jó szerencsét”’ üdvözlésünk ilyen. Belelapozva a BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI LAPOK, AZ ORSZÁGOS MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET ÉS A MAGYAR KIRÁLYI BÁNYÁSZATI AKADÉMIA KÖZLÖNYÉBE, ezt olvashatjuk az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület választmányának 1894. április hó 7-én készült jegyzőkönyvébe: „Árkossy Béla a bányászköszöntésre vonatkozó ama kérdését terjeszti a válaszmányi gyűlés elé, hogy a német „Glück auf” köszöntést legmagyarosabban mi módon lehetne kifejezni. Többek hozzászólása után Péch Antal tiszteletbeli tag a „Jó szerencsét” köszöntésformát tartván a legmagyarosabban hangzónak, ezt ajánlja elfogadásra. (Általánosan elfogadtatik)”

Várpalotán minden esztendőben emlékülésen emlékeznek erre az eseményre, idén erre április 11-én került sor.

Jó szerencsét

A szinte zsúfolásig megtelt színházteremben a Bányászhimnusz elhangzása után a várpalotai Faller Jenő Szakképző Iskola és Kollégium diákjainak kultúrműsora után Dr. Horn János az emlékülése moderátora köszöntötte a megjelenteket, közöttük Süli János minisztert, Kontrát Károly államtitkárt, és Dr. Náhlik Andrást, a Soproni Egyetem rektorát.

A program keretében több mint 20 szervezet, köztük a Soproni Egyetem képviseletében Dr. Náhlik András rektor megkoszorúzta a Bóna Kovács Károly által alkotott „Jó szerencsét!” domborművet.

koszorúzás

„A „Jó szerencsét!” köszöntés eredete az ókorban keresendő, amikor a rómaiak az egészség és a jólét istennőjéhez, „Fortuna Salutaris”-hoz fohászkodtak (Fortuna: szerencse, sors; Salutaris: hasznos, jó). Nagy valószínűséggel Erdélyből került ez a köszönési forma a népvándorlás korában a Rajna-vidékre, és itt alakult át „Glück auf!”-ra, hogy évszázadokkal később a Felvidékre hívott német bányászok ajkán ismét visszatérjen a Kárpát-medencébe.

Már 1848-ban is megfogalmazódott az az igény, hogy Selmecbányán az oktatás nyelve legyen magyar, amely egyenes következménye a reformkor izgalmas, pezsgő szellemi és társadalmi fejlődésének, a nemzeti érzés megerősödésének. A szabadságharc bukását követően azonban sokat kellett még várni, míg ez az álom végre megvalósulhatott.

domborműA legnagyobb kihívás a magyar szakmai nyelv megteremtése volt, amihez Péch Antal jelentős mértékben járult hozzá, egyrészt a Bányászati és Kohászati Lapokban magyar nyelvű szakcikkek leközlésével, másrészt a „Magyar és Német bányászati szótár” 1879-es megjelentetésével. Így vált szép lassan teljes mértékben magyarrá a bányászati szaknyelvünk.

A Jó szerencsét! köszöntésünk pedig az egyik legveszélyesebb szakma jelképévé vált, amely hűen fejezi ki a bányászok összetartozását, egymásra utaltságát.

JÓ SZERENCSÉT!

Külön köszönet Dr. Horn Jánosnak az információkért a fotókért pedig Szabó Péter Dánielnek a Várpalotai Hírcentumtól.