Bethlen Gábor díjjal tüntették ki Komlóssy Józsefet

Komlóssy József Pro Universitate Soproniensi díjas erdőmérnököt Bethlen Gábor díjjal tüntették ki az összeurópai magyarság szolgálatáért. A kitüntetéshez kapcsolódó laudációját az alábbiakban közöljük.  

 

Ki ez az ember, akinek kitüntetést óhajtunk átadni? Megérdemli végképp? Mit tett le az asztalra? Miért olyan fontos számunkra? Nehéz mindezekre a kérdésekre egyszerű választ adni, de megpróbáljuk. Sokan ismerik/ismerjük nevét, mint aki évtizedek óta szolgálja elsősorban a magyarság ügyét, de csak keveseknek - igaz barátainak - adatott meg, hogy teljes valójában ismerjék meg az embert is. Ki tehát ő?

 

Dr. Komlóssy György és Ditrói Puskás Margit elsőszülött fiaként Budapesten, 1936. március 9-én látta meg a napvilágot. De ő, saját bevallása szerint önmagát - édesanyja után - mindenkor gyergyói székelynek vallotta.  Az pedig, hogy egy ember önszántából melyik közösséghez tartozónak vallja magát, az ugyebár mégiscsak  a legalapvetőbb emberi jog.

Elemi iskoláját a „kicsi magyar világ” idejében a hepehupás vén Szilágyban kezdte, édesapja pátriájában. De a háború vihara elsodorta először Budapestre, majd az 1956-os magyar felkelést követően Kanadáig, ahonnan csak a 60-as évek elején tért vissza Európába. Végül is Svájcban telepedett le. Ma kétlaki életet él Svájc és Magyarország között. 

Jóska barátunk számára a lófő székely gyökerei a világban mindenütt és mindenkor tartást, határozottságot adtak.  Ugyanakkor a gyökerei mellett, a szülői ház szellemisége a magyar nemzete iránti feltétel nélküli elkötelezettségét is meghatározta. 

Több mint egy fél évszázad elkötelezettségétől vezérelt önzetlen munkájának eredményei közül nehéz most válogatni!  Mit is dobjunk be itt és most az idő korlátozta serpenyőbe? Hiszen az eltelt mintegy 30 esztendő során az EBESZ, a FUEN, az ENSZ, az Európa Tanács, majd az EU keretein belül tevékenykedett és tevékenykedik.

 

Politikai pályafutásának kezdeteiről így vall egy régebbi önéletrajzában: „Utamra anyai nagybátyám Puskás Lajos tanár indított 1963 januárjában, Kolozsvárott. Erdélyi, székelyföldi körutamat követően szobájába hívott s így szólt hozzám: »Te az elmúlt tíz nap során sokat láttál. Te, aki gyermekként nem önszántadból mentél el innen és ma ott élsz abban a szép szabad országban, Svájcban, mit fogsz tenni az itthon maradottak érdekében?»." S ez a kérdés állandóan ott lebeg lelki szemei előtt, ehhez igazította azóta is minden tevékenységét.

 

Az EBESZ volt talán az első nemzetközi szervezet, ahol sikereket könyvelhetett el az egyetemes magyarság érdekeinek védelmében. Hadd említsük itt meg csak egy felszólalását a hagyományos egyházak érdekében, amit Jakobinyi érsek úr külön elismerő levélben köszönt meg. Az EBESZ-ben számos beadvány, tanulmány, felszólalás őrzi nevét.

 

A FUEN-nel (Federal Union of European Nationalities) 1990-ben került kapcsolatba, s csakhamar annak alelnökéül is megválasztották. Ezt a tisztséget egész 2004-ig viselte. Az első nagy nemzetközi sikerét kétségtelenül az jelentette, amikor 1995-ben New York-ban, az ENSZ-ben opponenseivel szemben - akik között Románia és Görögország képviselői is jelen voltak - 13:0-ra győzött, s megszerezte szervezetének, a FUEN-nek az ENSZ-ben a konzultatív státust. Ami lehetővé tette azt, hogy az emberjogi plenáris üléseken mint a szervezet alelnöke felszólalhasson. Ugyancsak Komlóssy volt az, aki a FUEN tényfeltáró küldetéseit kezdeményezte a magyar kisebbségek lakta régiókba, így vezetésével delegáció látogatott el Jugoszláviába, Romániába, Szlovákiába, Ukrajnába. E tényfeltáró missziók nagyban hozzájárultak a magyar kisebbségek védelmének megerősítéséhez.

Az ENSZ plenáris Parlamenti Közgyűlésének ülésein 13-szor szólalt fel. A délszláv válság idején elmondott beszédét a FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung), a legjelentősebb német nyelvű újság több hasábos cikkében taglalta.

 

1992 óta tevékenykedik az Európa Tanácsban mint a Magyar Országgyűlés küldöttségének szakértője és tanácsadója. 25 év alatt egyetlen Parlamenti Közgyűlést sem hagyott ki. Csupán 2002 és 2006 között 5 sikeres határozati javaslatot fogalmazott meg, ezek közül 3 megvalósítása igen nagy jelentőségű az egyetemes magyarság számára (ezek a Csángó-jelentés, az „utolsó vasfüggöny”: határmegnyitás Nagyszelmenc-SK és Kisszelmenc-UKR közt, valamint a mezőgazdaság területéről a RALF-RO projekt, a birtokrendezési, infrastruktúra-fejlesztési koncepció). A Csángó-kérdés ismertetése során beszédének mottója:„Nem valaki vagy valakik ellenében akarok szólani! Hanem azok érdekében, akik nem tehetik meg, hogy itt az ENSZ-ben  feltárják mélységes emberi keserveiket“ akár krédójaként is felfogható. Az „utolsó vasfüggöny” lebontásának eredményeképpen az érintett  falvak lakói a főutcát nevezték el róla.

Az ET-ben máig is aktívan támogatja a magyar delegáció munkásságát, több tucat tanulmány, szakvélemény tette ismertté a nevét. Kezdeményezője és támogatója az ET és az Európai Unió szorosabb kapcsolattartásának, ebből kifolyólag az Európai Parlament ún. Kisebbségi Intergroupjának is gyakori aktív résztvevője.

Alapító tagja s alelnöke a Svájcban bejegyzett SENCE-nek (Európai Nemzeti Közösségek Fejlődését Támogató Társulás), amely szakmai tanulmányaival, állásfoglalásaival NGO-ként védi és támogatja az Európában élő nemzeti közösségeket. Hasonlóképpen alelnöke az ISCOMET-nek (International Scientific Conference Minorities for Europe of Tomorrow), a szlovén kisebbségvédő NGO-nak.

Éppen 2000-et írtunk, amikor az ENSZ peremrendezvényének alkalmával Komlóssy megtartotta előadását „Önrendelkezés és az ENSZ“ címen. Előadásának sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a témakörben megtartott értekezések közül az ő eszmefuttatása volt egyike azoknak, amik még ugyan abban az évben szöveggyűjteményként láttak napvilágot az Egyesült Államokban.   

Nemrég meg Kínában jelent kínaiul és angol nyelven egyaránt a 2009-es, Kunmingban tartott XVI. Antropológiai és Földrajzi Világkongresszuson megtartott előadása a regionális önkormányzatiságról vagy területi autonómiáról.

 

Amit munkássága során elért soha nem tulajdonította önös érdemének, hanem az Úr különös kegyelmének, aki neki olyan barátokat, szellemi munkatársakat adott, akiknek ő, adott esetben, neki vethette a vállát. Egyszer valaki megkérdezte tőle: „Tudod-e azt, hogy miért sikerülnek neked a dolgaid?” - majd a kérdést a feltevője ekként válaszolta meg: „Azért sikerülnek neked a dolgaid, mert tégedet szeret az Úristen.” Ezért voltak sikeresek a vállalkozásai. No meg azért, mert soha nem saját érdekében lobbizott, hanem az egyetemes magyarság érdekeiért. Soha nem hagyta magát a közügyet illető feladatok keresztülvitelétől eltántorítani!  Szinte – szinte már Bethlen Gábor-i módon mindig szívósan kereste a „miként lehet?“-utat. Amit többnyire meg is talált.

Komlóssy József volt az, aki II Endre királyunk a szászoknak adott szabadságleveléről, az ANDREANUM-ról saját költségén, három fakszimile másolatot készíttetett, ezek közül az egyik ma is az ET-főtitkár előszobájának a falát ékesíti. Magáról az Andreanumról és a REGIONÀLIS ÖNKORMÁNYZATISÁGRÓL/területi autonómiáról négy nyelven – magyar, angol, német és francia nyelven - ismertetőt készíttetett.  Hetvenedik születése napja alkalmából a DUNA TV egy órás életútfilmet készített róla „AZ AUTONÓMIA PROFÉTÁJA“ címen. Tíz esztendővel később „A HAZÁT NEM ELÉG SZERETNI ! A HAZÁT SZOLGÁLNI KELL“ címen készült róla  egy ugyancsak egyórás életút film.

Komlóssy József számára élete egyik legnagyobb jelentőségű eseménye volt, amikor Gyergyóditró fiának ismerte el azzal, hogy 2016-ban díszpolgárává választotta. Amit ő többek között így kommentált: „Puskás Kálmán elment innen, de az unokája, íme  hazajött.”

Komlóssy József igazi „minority man”. Magyarországon erdélyi székely. Kanadában kivándorolt európai. Svájcban a kanadai. Nem csoda, hogy a kisebbségi tematikának mindig is elkötelezettje volt. S életcélja - saját bevallása szerint - ma már csak egy: hogy ismereteivel hazáját és az egyetemes magyarságot továbbra is szolgálni tudja. Valamint az, hogy élete során szerzett tudását, "szellemi zsákmányát" - mint stafétabotot - átadhassa a fiataloknak. Ehhez sok további sikert kívánunk.

Komlóssy József munkásságát már eddig is számos oklevéllel, kitüntetéssel ismerték el. 1996-ban a Kisebbségekért-díjat, 1979-ben a Pro Universitate Soproniensi-t, 2002-ben Bocskai-díjat, 2004-ben a Magyar Érdemrend  lovagkeresztjét, 2007-ben Báthori-díjat, 2008-ban Gábor Áron-díjat, 2010-ben a Nyugat magyarországi Egyetem díszoklevelét, 2016-ban pedig a Magyar Érdemrend tiszti keresztjét vehette át.

S bár élete során - mint hangsúlyozni szokta - mindig csak kötelességét teljesítette, véleményem szerint most, élete alkonyán méltán megérdemli a Bethlen Gábor Alapítvány elismerését is mindazért, amit az egyetemes magyarság érdekében tett és továbbra is tesz.