Botswanai tanulmányúton vettek részt vadgazda mérnök hallgatóink

A Fauna és Flóra Természetvédelmi Alapítvány és a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kara a tavalyi évben együttműködési megállapodást írt alá, az alapító Csányi Erika szándéka szerint az egyetemen folyó vadgazdálkodási felsőoktatás támogatására. Az Alapítvány diplomamunkák és szakdolgozatok készítését támogatja pályázatos formában, majd e tanév elején egy külföldi – Botswanába szóló - tanulmányút került az Alapítvány által kiírásra.

 

Ennek  a pályázati kiírásnak a keretében az alapító jóvoltából több hallgató, illetve kísérő oktató pályázhatott és kapott teljeskörű támogatást a részvételre. A tanulmányút botswanai partnere a Walk Botswana Safari évek óta szervez nyolchetes vadgazdálkodási és természetvédelmi célú gyakorlati tanulmányutakat USA-beli felsőoktatási hallgatóknak. Többéves együttműködésük van többek között a Stanford Egyetemmel is.  A Fauna és Flóra Alapítvány alapítója, Csányi Erika, aki közgazdasági végzettsége után Egyetemünkön idén fejezte be tanulmányait és szerezte meg Vadgazdálkodási igazgatási szakirányító diplomáját, mint elkötelezett vadász, természetvédő, fontosnak tartotta, hogy a Soproni Egyetem vadgazda mérnök hallgatói számára is elérhetővé váljon egy ilyen tanulmányút és ennek érdekében jelentős összeget biztosított az Alapítványnak a tanulmányút megszervezésére. A pályázat feltételül szabta a jó tanulmányi eredményt és legalább két lezárt félévet az Erdőmérnöki Kar Vadgazda mérnöki Bsc. szakán. A tanulmányút céljainak megismerését és megértését segítendő az Alapítvány meghívta és a Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézettel közösen vendégül látta a Walk Botswana Safari alapítóit, Robyn és Gareth Flemixet, akik egy előadás keretében ismertették programjukat. Robyn vadbiológus, természettudományokból és természetvédelemből is szerzett diplomát.  Jelenleg Maunban, Botswana-ban él, az Okavango-delta kapujában, napjaink egyik legutolsó igazi vadonjában. Robyn az elmúlt évek során olyan lehetőségeket és forrásokat keresett, amelyek lehetővé teszik az élő természettudomány iránt érdeklődő hallgatók számára, hogy tapasztalatot szerezhessenek az aktívtermészet- és vadvédelemben., A hallgatók a programok során gyakorlatias ismereteket sajátítanak el, , amelyeket fölhasználva és saját tapasztalataikkal kiegészítve közreműködhetnek a természetközeli élőhelyek védelmében. Robyn jelenleg a Walk Botswana Safaris igazgatója. Férjével, Gareth Flemix-szel közösen tulajdonolnak, illetve vezetik másik cégüket a „kommunikáció a természetvédelemért” Communications for Conservation-t. Gareth nemcsak hivatásos vadász, fotószafarikat, lovas szafarikat és természetvédelmi szafarikat szervez, hanem elhivatott természetvédő, amit nemcsak gyakorol, hanem oktat is.

A program iránt érdeklődőknek angol nyelvű pályázatot kellett beadniuk, illetve egy szóbeli, motivációs beszélgetésen is át kellett esniük.

Az Alapítványhoz határidőre hat érvényes hallgatói pályázat érkezett, melyet a felkért szakmai bizottság elbírált és a szóbeli elbeszélgetést (március 6.) követően kialakult a résztvevők köre. Egyetemünk négy vadgazda mérnök hallgatója: Békési Evelin, Janovics Artúr, Kaszás Marcell és Naszvadi Győző nyert támogatást a részvételre. Az Alapítvány nagylelkű támogatásának köszönhetően a kis csapatot elkísérhette két oktató is a Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetből: Dr. Jánoska Ferenc és Dr. Sándor Gyula.

 

A Fauna és Flóra Alapítvány a részvételi lehetőséget meghirdette a „Csányi Alapítvány a Gyermekekért” tagjai körében is, innen hasonló pályázati eljárást követően, két fő nyerte el a részvételi lehetőséget. Gaál Dorottya a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi gazdálkodás szakos hallgatója, illetve György-Dávid Valentin, aki már végzett a Corvinus Egyetem Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök szakán.

Az Alapítvány támogatása a sikeresen pályázó hallgatóknak és oktatóiknak teljes körű volt, ami azt jelenti, hogy a résztvevők minden költségét fedezte, a kötelező és ajánlott oltásoktól kezdve, a repülőjegyeken és szállásokon át a kutatótábor részvételi költségéig. A tanulmányút időtartama három hét volt. Ez alatt a résztvevők Botswanában három különböző státuszú védett területen (Khwai Community Conservation Area, Moremi Game Reserve és Nxai Pan National Park), (mindegyikben közel azonos időt töltve), elméleti és gyakorlati oktatásban vettek részt, melynek témája Afrika állat- és növényvilága, illetve a természetvédelem, az ember és a természet konfliktusa volt.  Az utolsó héten egy karitatív tevékenységekkel teli hetet töltöttek Maun városában.

 

A hallgatók az oltások teljesítését és több személyes egyeztetést követően június 24-én vágtak neki a nagy útnak és 25-én 13 órakor érkeztek meg Maunba, Botswana 50 ezres lakosú városába. Itt már kis csapat várta az érkezőket és minden készen állt az utazásra a „bush”-ba.

Terjedelmi korlátok miatt itt nem írhatjuk le minden kalandunkat, élményünket és a rengeteg tanult és tapasztalt ismeretet, reméljük ezt más formában majd közreadhatjuk. Itt most csak ízelítőt nyújthatunk életünk egyik meghatározó élményéből. Mindhárom védett területen felépített táborunk tökéletes komforttal fölszerelt, nomád tábor volt. Egy és kétszemélyes sátrakban laktunk, WC-vel (nem angol) és tusolási lehetőséggel (igaz napi egyszerivel, de az mindig nagyon jól esett). Nagyon kedves és szorgalmas segítségeink voltak, akik főztek ránk és igyekeztek komfortérzetünket tovább javítani (kézmosóvízzel, kávéval és teával) és kicsit rontani a hajnali ébresztésekkel.

Röviden leírjuk egy tábori napunk menetét: a program szorosan a tananyaghoz igazodott, minden napra volt téma, amiből készülni kellett a kapott tankönyv alapján. A téma gyakorlati tanulása, megfigyelése miatt, hajnalban úgy 5 óra környékén hangzott föl a sátraink előtt a „good morning” ébresztés. Ezután volt fél óránk a reggeli procedúrára, majd az étkezősátorban található kávé, tea, reggeli elfogyasztására (itt jegyezzük meg, hogy az ételek nagyon finomak és a magyar konyhához hasonlóan erősen fűszeresek voltak). Még sötétben gördültünk ki két nyitott terepjáróval a táborból, hogy a napfelkeltét már a területen érjük. Botswanában most tél van, így reggelente úgy 5-8 fok volt, ami délutánra 20-22 fokig kúszott föl. A hajnal már a bozótosban ért minket és megkezdődött az információk végtelen átadása. A tanulmányút során a következő témákat dolgoztuk fel: Camera trapping and research methodologies, Spoor Transect, Community based Conservation, Animal Behaviour, Bird Surveys, Herbivore Surveys, Identify and determine ungulate demographics, Predator Ecology and Research Techniques, Human-Wildlife Conflict, stb.

 

Hajnalban a fények és szagok kavalkádja, vegyítve a terület és az állatok látványával várt minket. Hihetetlen volt. Csak ízelítőként: láttunk vadászó hiénakutya falkát, 80-100 fontos agyarú elefántbikát, leopárdokat, oroszlánokat, elefánttetemen lakmározó hiénákat és mindezt 5-10 méterről!!! Mikor az otthoniaknak meséltünk élményeinkről azt mondtuk látjuk a National Geographic-ot csak épp belülről!

Fél tíz körül szünet, tea, kávé, gyümölcs, süti, valamilyen víz melletti gyönyörködéssel a tájban, vízilovakban vagy éppen elefántokban, zsiráfokban, aztán hajrá, gyerünk tovább. 11 körül értünk vissza a táborba. Ekkor zuhany, átöltözés és jött az elméleti oktatás. Ez az étkezősátorban történt, az előadások során nemcsak az előbb felsorolt oktatási témákat érintettük, hanem az itt élő emberek életéről, kultúrájáról, Botswanáról beszélgettünk, helyi kísérőnkkel és oktatónkkal, a Bayei törzsből származó Matusival. Jött az ebéd (általában egytálétel – sok hús, zöldség és saláta). Ebéd után némi beszélgetés, pihenés, illetve a hallgatóknak a kötelező naplóírás, majd jött a gyakorlati oktatás. Ez a kameracsapdák kihelyezésétől a nyomolvasás gyakorlatáig sok mindent felölelt a terepen. A kameracsapdázás itthon is ismert technika, de Botswanában a tábor köré kihelyezett kameracsapdáink (max. 100 m-re) éjszaka vízilovat, hiénát, elefántot, petymeget, afrikai vadmacskát fotóztak! Késő délután ismét irány a bozótos, újra az állatok megfigyeléséé a főszerep, egészen naplementéig (ezt itt fél hét körül volt). Azt gondolnánk este pihenő, de nem, vacsora (ez volt a fő étkezés) után tábortűz és előadások. Minden hallgatónknak készülnie kellett egy általa szabadon választott témával és abból előadást kellett tartania a többieknek, így hallhattunk Sopronról, az egyetemi hagyományokról, de az íjászatról és a magyar kutyafajtákról is.  Talán mindannyian életünk egyik kiemelkedő élményeként éltük meg, amikor Robyn lepedőre vetített PPT-s előadását hallgattuk az afrikai vadbefogásról a pattogó tábortűznél, miközben az előadó mögött lassan fölkúszott a telihold és a tábor melletti folyóban vízilovak prüszköltek az afrikai éjszakában. Ilyen volt egy nap, de nem csak egy nap, hanem az összes. A hallgatók vadgazdálkodási ismeretei teljesen új fejezettel bővültek, hallgatók és oktatók számára kitárult Afrika. Kezdtük megérteni az ott élő vad viselkedését például olyan kérdésekkel, hogy mennyi ideje járt itt az elefánt (mármint a nyoma alapján).

Ha már élmények: nem mehetünk el szó nélkül a mellett sem, hogy Botswanában megtartottuk az első egyetemi szakestet, ami egyben balekkeresztelő szakest is volt. Hallgatóink javaslatára egy angol nyelvű szakest keretében Csányi Erikát, egyetemünk volt hallgatóját, egyetemi polgárrá fogadtuk, aki a keresztségben a”Jótét lélek” nevet kapta.

 

Sajnos a terepi programok leteltek, de a kalandnak még nem volt vége. A terepi napok után beköltöztünk Maun városának kempingjébe és kezdetét vette a szociális munkával teli utolsó néhány nap. Itt a Knyphausen Foundation szervezésében faültetéstől a helyi gyerekek számára szervezett „Junior Ranger” táborban való játékos tanításon keresztül táborépítésig és bontásig sok feladatunk volt. Egy napot ismerkedhettünk Botswana népeinek kultúrájával, népszokásaikkal, ételeikkel is. Mivel erre az utolsó néhány napra (afrikai léptékkel) visszatértünk a civilizációba, itt már volt TV is, így esténként már a foci VB-s szurkolás is belefért.

Egyszer persze minden véget ér, most sem volt másként. A repülőgép július 12-én tette le a csapatot Ferihegyen. És most itthon vagyunk élményekkel, tapasztalatokkal teli, kicsit jobb az angolunk, kicsit más az életfelfogásunk.

Hihetetlen élményeinket nagyon köszönjük a Fauna és Flóra Alapítványnak és alapítójának. Mi résztvevők nagyon szerencsések voltunk és csak remélni tudjuk, hogy utánunk is lesznek még szerencsések, akik ezt a csodát láthatják, ezeket az élményeket átélhetik. Mi, mostani résztvevők azon fogunk dolgozni, hogy legyenek még ilyenek. Köszönet és soha nem múló hála az Alapítvány mecénásának, támogatónknak.