A megtartó szeretettel kísért rendkívüli életút

Dr. Tassy Istvánné Dr. Mészáros Olga gránit diplomás pedagógust, a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar nyugalmazott oktatóját köszöntötte 105. születésnapján az intézmény jelenlegi közössége és a volt tanítványok nevében Dr. Varga László dékán. 

A meghitt ünnepség keretében átadott díszoklevéllel köszönte meg kimagasló oktatói és kutatói munkáját, a magyar óvodapedagógusok képzése területén példamutatóan és alázattal végzett nevelői tevékenységét. A tőle kapott visszaemlékezésből nagyon nehéz idézni, hiszen egy példátlanul hosszú, örömökkel és szenvedéssel teli életút az övé. Pedig milyen jó lenne mindent hátrahagyni az utókornak – tanulságképpen.

Dr. Mészáros Olga tanári diplomáját a – Trianon okán akkor Szegeden működő – kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudományegyetemen, földrajz-természetrajz szakon szerezte. Professzorai a kor jeles tudósai voltak, kortársai közül is többen a tudomány neves képviselői lettek. A fiatal tanár földrajzból doktorált 1938-ban. Nagyon nehéz idők után családjával Sopronban telepedtek le. Először egy közeli faluban tanított, majd Sopron egyik általános iskolájában, végül a soproni Felsőfokú Óvónőképző Intézetben, nyugdíjazásáig. Azt mondja, szép volt a kisgyermekek és a majdnem felnőtt leányok lelki világát összekötő közegben mozogni. Most, 105 évesen, tiszta fejjel újra – és hányadszor! – végiggondolva a XX. századdal szinte egybeeső életét, az a rossz és a jó párhuzamát mutatja.

A súlyosan rosszat a történelem alakulása hozta: éhezés, pótolhatatlan, kegyetlen veszteségek, hontalanság, aggódás és szorongás – sok évtizeden keresztül. A bámulatosan jó az, hogy mindezek ellenére megmaradtak. A szűk családnak a szó szoros értelmében vett megtartó szeretete által és hogy az idegenek között is mindig lettek körülöttük nemcsak együtt érző, de önfeláldozóan, tevékenyen segítő csodálatos emberek.

A jóhoz sorolja, hogy megérhette a század hihetetlen változásait. Petróleumlámpa mellett, palatáblán, palavesszővel tanult írni. Aztán a tintába mártott sercegő toll után az íróeszközök minden fejlődési formája a napi gyakorlat része lett, majd még pár éve is a számítógép elé ülve e-maileket váltott távoli fiatal szeretteivel és parányit bepillanthatott a virtuális világba is.

Négygenerációs családban telnek csendes napjai és tőle telhető segítő módon lehet jelen az életükben. A rendkívül boldog és a világgal békében élő embert két gyermeke, öt unokája, tíz dédunokája és a tanítványok határtalan szeretette élteti. Lélekmelegítő, felemelő és örök emlékű találkozás volt – hála és köszönet érte!