Dr. Náhlik András beszéde Széchenyi István halálának évfordulója alkalmából

A Soproni Egyetem rektora emlékező beszédet mondott Gróf Széchenyi István halálának 158. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen, majd az egyetem hallgatóival együtt megkoszorúzta az államférfi szobrát Nagycenken. Az alábbiakban ezt a beszédet közöljük.

Gróf Széchenyi István halálának 158. évfordulója alkalmából közösen emlékezünk a „legnagyobb magyarra”, nemzetünk kimagasló alakjára (1860. április 8.). Minden alkalommal, amikor méltatni készülünk emberi nagyságát, államférfiúi életútját, a jelen mércéjével is felfoghatatlan teljesítményét, zavarba jövünk, mert pályafutása alatt oly nagy dolgokat hajtott végre a Haza dicsőségére, hogy a megemlítés szintjén is szinte lehetetlen felsorolni. Ez alkalommal is ezzel a dilemmával szembesültem. Mit hangsúlyozzak ki abból a sokrétű, összetett, egymás következményeként felépült pályaívből, ami a mai napig csodálatra méltó és végtelen hálára kötelez bennünket?

Időrend szerint idéztem fel azokat a történéseket, eredményeket, melyek gróf Széchenyi Istvánhoz kötődnek. Elidőztem szállóigévé vált kinyilatkoztatásain. Munkássága, a magyar hazáért tett valamennyi cselekedete, a gazdasági életben betöltött szerepe és az a végtelen kitartás, amivel elképzeléseit megvalósította, példaként szolgál mindannyiunk számára.

beszéd 1

A Soproni Egyetem rektoraként, a tudományos közösség nevében mondhatom, hogy a tudós értelmiség, a szakmai közösségek-műhelyek, oktatók-kutatók és a feltörekvő hallgatói ifjúság sokkal tartozik a nagyműveltségű Széchényi családnak. Mit üzen nekünk, mire késztet bennünket, amikor visszatekintünk a reformkor Nagyjaira, közöttük a legnagyobbra, gróf Széchenyi Istvánra?

Az államférfi, a nemzet érdekében vállalt kiemelkedő szerepével, korszakalkotó elképzeléseivel, határozott törekvéseivel, lázas iramú tetteivel, maradandót alkotott az utókor számára.

Számtalan alkalommal hangoztatta, hogy az országnak tettre kész hazafiakra van szüksége. A tetteket pedig szívvel-lélekkel, teljes erőbedobással kell véghezvinni. Egyik levelében így ír erről:

„Az emberi élet kurta, és mi még túlságosan sok mindent akarunk itt Magyarországon – hidakat, vízi utakat, vasutat etc. etc. Sietnünk kell, s szüntelen tevékenykedni.”

Az idézet rámutat nagyívű, perspektivikus gondolkodására és az időhöz való viszonyulására. A műveiből kitűnő elemzőképességre, a szűnni nem akaró vágyra az innovatív, megújító elképzelések megvalósítása, és az ahhoz szükséges gyakorlatiasság, szervezőképesség iránt ma is nagy szükségünk van. Széchenyi István óta, minderre egyszemélyben eddig senkire sem akadtunk, ez adja nagyságát, ezért vált példaképpé az utókornak.

Mindannyiunk számára jó hír azonban az, hogy felidézhetjük máig érvényes eszméit és elgondolkodhatunk rajtuk. Hogy gondolataiból tanulhatunk és példát mutathatunk. Hogy tetteinkkel követői lehetünk és értékeset alkothatunk. Hogy törekvéseinkkel a nyomában járhatunk és emberségét, a legjobb szándékát megkísérelhetjük legalább megközelíteni.

Külföldi utazásai során példaértékű megoldásokat keresett, melyeket tovább gondolva, a hazai körülményekre alkalmazva hatalmas, az ország felemelkedését szolgáló tervek születtek. A mai menedzsmentkultúrában ezt a módszert benchmarkingnak hívjuk, azaz a jó gyakorlatok követésének. Rendkívüli meglátásaival, tehetségével mindazon elképzeléseit meg tudta valósítani, amit sokan kétkedve figyeltek és hihetetlennek tartottak. A tervek megvalósításához mindig jóérzékkel választotta ki a legkiválóbb szakembereket, mert pontosan tudta, hogy a hozzáértésen múlik a siker.

Beszéd 2

Tettekben megnyilvánuló hazafisága utolérhetetlen volt, alkotóvágya, lendülete, belső hajtóereje pedig kivételesnek számított. Állhatatosan, következetesen haladt azon az úton, amit helyesnek tartott, még akkor is, amikor ezen átmenetileg olykor magára maradt, egyedül haladt.

Elszántságát a következő idézet példázza:
„Vért és életet vagy, mert vérrel és életvesztéssel nem használhatni mindenkor, ámbár ezekkel is, ha kell de minden esetre munkát, megtörhetetlen állhatatosságot, nappali verítéket, és éjjeli virrasztást legőszintébben síromig azon kormánynak, mely őszintén nyújt kezet nemzeti s alkotmányos fölemelkedésünkre.”

Legelső jelentős történelmi fellépésén hangzott el az 1825. novemberi, pozsonyi országgyűlésen, ahol gazdasági-társadalmi modernizáció kezdeményezőjeként magyarul szólalt fel a nemzeti nyelv ügyéért.

A Soproni Egyetem és minden más tudományos intézmény akadémiai tevékenységét, oktató-kutató és társadalmi felelősségvállaló szerepét tekintve is mérföldkőnek számít az a reformországgyűlési momentum, amikor a Magyar Tudós Társaság létrehozása céljából felajánlotta összes birtokának egy évi jövedelmét.

A bejelentést hatalmas lelkesedés fogadta, többen követve példáját szintén felajánlást tettek a Magyar Tudós Társaság – a későbbi Magyar Tudományos Akadémia – megalapítására, amit 1827-ben törvénybe is iktattak.

Hitvallását idézem:
„A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.”

Egyetemi vezetőként munkatársaimmal, Széchenyi eszmeiségének jegyében azon munkálkodunk, hogy olyan ismereteket, készségeket közvetítsünk, melyek kiállják az idő próbáját. Az Egyetem különleges szellemisége, társadalmi-gazdasági jelenléte természetszerűleg összeforrott Sopron város és térségének történetiségével, mindennapi közegével, ritmusával, kínálkozó gazdasági és kulturális lehetőségeivel. Ezért elmondhatjuk, hogy gróf Széchenyi István, Sopron díszpolgára örökérvényű irányokat jelölt ki számunkra is. Intézményi szinten legfőbb értéknek ezért tartjuk a kreativitást, az együttműködést, az értékközpontúságot, a környezettudatosságot és a gyakorlatorientáltságot. Tesszük mindezt a hazaszeretet jegyében, szűkebb és tágabb közösségünk iránti felelősségérzetünk késztetésével.

A többszintű és sokszereplős együttműködésekkel, a közös gondolkodás megteremtésével azonos a célunk, mint közel 200 évvel ezelőtt a legnagyobb reformernek: határmenti, térségi dominanciát, versenyképes helyzetet teremteni, amely a szakmai kapcsolatok kiszélesítéséhez, a társadalmi és gazdasági szereplők kedvező pozíciójához, érdekérvényesítéséhez vezet, végeredményben pedig a fenntartható fejlődést szolgálja.

A Soproni Egyetem jelmondataként választott

„VITA EST LABOR ET STUDIUM” - Dolgozni és tanulni egy életen át!

párhuzamba hozható mindazzal, amit Széchenyi egész életében az önnemesítésről vallott, és a jövő építésére bátorított:
„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”

Széchényi Ferenc gróf, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár megalapítója és fia, Széchenyi István, a reformkor kiemelkedő politikusa beírta Nagycenk nevét a magyar történelembe. A család ősi fészke és a Széchényi család mauzóleuma méltán vált a magyarság kegyeletének legszentebb zarándokhelyévé.

Hivatástudata, a családi tradíciók, magyar műveltsége, vonzerővel érvényre jutó egyénisége mintát szolgáltatott nem csak a reformkor idején, hanem korunk valamennyi polgárának is. Gondolatai, pályafutása, korszakalkotó eredményei máig inspirálóak és tettre sarkalnak.

Végezetül idézzük fel azt az önéletrajzi Naplórészletet, melyben a Szent Hon iránti érzéseiről vall.

„ …….csak annyit tudok, hogy ott a levegő jobb, a fák, a mezők szebbek, s minden oly kedves, oly drága nekünk. Mindig oda vágyunk és törekszünk, s ott élni, ott halni az egyetlen óhajunk. Ha végzetünk messze földön ér utol, az életnek könnyebben mondunk végbúcsút, ha egy jó barát megígéri, hogy egykor hazánkba viszi korhadt csontjainkat. – És ha életemben nem is csókolhattam naponta földedet és mindörökre adósod maradtam, hamvaimat mégis fogadd kegyesen - …különben, és ha tilos volna völgyeidben lakoznom, ne tagadj meg földedben bár egy békés sírhelyet. Minden hibáddal együtt szerettelek.”

1819-ben, fiatalon leírt, tulajdonképpeni végrendelkezése, valóra vált és beteljesült azzal, hogy Nagycenken a családi kriptában végső nyughelyet lelt

A beszéd letöltése

.