Elhunyt Palkovics János a Sopron-Vancouver kapcsolat emblematikus megtestesítője

A Soproni Egyetem mély fájdalommal tudatja, hogy Palkovics János szíve 2018. február 2-án megszűnt dobogni. Az Egyetem osztozik a család fájdalmában, és megőrzi Palkovics János emlékét.

IN MEMORIAM

Palkovics János

Palkovics János (1932-2018


PALKOVICS JÁNOS 1932-ben született a Zala megyei Alsóbagodon. 1952-ben iratkozott be a soproni Erdőmérnöki Főiskolára. 1956-ban társaival részt vett az egyetem és a város forradalmi megmozdulásaiban, a MEFESZ katonai szárnyában dolgozva, az egyetemi állandó kapuőrség parancsnoka volt. A forradalom leverése után külföldre menekült társaival és Kanadában, Vancouverben, a British Columbia University (UBC) Sopron Division-nál szerezte meg erdőmérnöki oklevelét.

Az egyetem elvégzése után az építőiparban helyezkedett el, mint segédmérnök. 1963-ban vett egy bérházat, amit kemény munkával felújított. 1966-ban, Torontóban elvégzett egy várostervezési és építési kurzust. Visszatérve Vancouverbe – újonnan alapított egyesületével – megbízták a város építési és tervezési jogszabályainak kidolgozásával. Hat éven át végezte ezt a fontos és felelősségteljes feladatot.

1972-ben egy Antique & Art kereskedést nyitott, amely a minőségi termékek biztosítása és neves vevőkörének köszönhetően, hamarosan Vancouver egyik legelőkelőbb üzlete, galériája lett. Ezt a tevékenységet csak 70 éves kora után szüntette meg. Ekkor mintegy nyugdíjba vonult.

PALKOVICS JÁNOS a Kanadában végzett soproni erdőmérnökök szürke eminenciása volt, aki a kezdetektől, feltűnés nélkül, nagy szívvel irányította és szervezte a soproni csoport életét. Tárgyilagosságával egész életében arra törekedett, hogy a soproniak összetartva segítsék és elismerjék egymást.

A Soproni Alumni szinte minden közös rendezvényének szervezésében részt vett, hosszú ideig szerkesztette a KAPOCS című belső terjesztésű újságot. Szerkesztői munkája során – az Alumni családi hírei mellett – bevezette a soproni Alma Materről való állandó közléseket, tudósításokat.

Döntő érdemei voltak az 1990. november 4-i „visszatérési ünnepség” előkészítésében és lebonyolításában.

1991-ben megszervezte az Erdészeti és Faipari Egyetem rektorának, WINKLER ANDRÁSnak látogatását az UBC-n, amivel nagyban hozzájárult a két intézmény közötti későbbi termékeny együttműködéshez.

Ugyanazon évben, 1991-ben meghatározó módon részt vett a Sopronban végzett erdőmérnökök és faipari mérnökök külföldi továbbtanulására létrehozott alapítvány működtetésében.

2002-ben hatékony szervezői és anyagi segítséget nyújtott a Magyar Televíziónak a Sopron Division-ról készült film létrehozásához. Különösen ki kell emelni lektori munkáját, amely lehetővé tette a tárgyilagos megjelenítést.

2003-ban 10 000 dolláros alapítványt tett a Nyugat-Magyarországi Egyetem Kampusza Botanikus Kertje javára, amelyet a Botanikus Kert Barátai néven jegyeztek be.

2004-ben a Nyugat-Magyarországi Egyetem Szenátusa szorgalmáért, kitartásáért, becsületes, értékes munkájáért odaítélte számára a „Nyugat-Magyarországi Egyetem Emlékérem” kitüntetést. A nem várt dicséret és elismerés nagyon meglepte, szívét-lelkét mélyen megérintette.

2005-ben – alumnus-társaival – megszervezték az 1956-os forradalom évfordulója megünneplésének előkészítése céljából kiutazó FARAGÓ SÁNDOR rektor sikeres vancouveri tartózkodását, ami egyik záloga volt az esemény méltósággal teli és közös megünneplésének, előbb 2006-ban Sopronban, majd a befogadás évfordulójához kapcsolódóan 2007-ben, Vancouverben. PALKOVICS JÁNOS ugyanis Kanadába kerülése óta szorgalmazta, hogy a Sopron Divison-ban végzett erdőmérnökök ne szakadjanak el az ősi Alma Mater-től.

Gyakran és szívesen járt vissza Hazájába és ilyenkor egyik célállomás mindig Sopron volt. A szó legőszintébb értelmében hazajött. Minden érdekelte, ami itthon és az egyetemen történt. Érdekelték a kortársak, az oktatók és a hallgatók. Szívesen látott vendég volt mindig Sopronban, s ugyanilyen szívvel fogadott minden kiutazó oktatót és hallgatót a Csendes-óceán partján. Ő volt a Sopron–Vancouver „kapcsolat” egyik emblematikus megtestesítője.

Egészsége néhány évvel ezelőtt oly mértékben megromlott, hogy repülő útra már többé nem tudott vállalkozni. Ezt a kényszerű távolságtartást nehezen tudta elfogadni, szinte úgy élte meg, mint a Forradalom utáni eltiltást. Egyre kevesebb üzenet érkezett a mindig aktív PALKOVICS JÁNOStól, – teljesen visszavonult életet élt, megpróbált gyógyulni –, mígnem több csatornán eljutott hozzánk a megmásíthatatlan, utolsó hír: 2018. február 2-án JÁNOS BARÁTUNK, szeretett, nagyra becsült firmánk, örökre itt hagyott bennünket!

Nagy űrt, gazdag múltat hagyott maga után. Hiányozni fog mindig mosolygós arca, szeretetreméltó egyénisége, példátlanul önzetlen segítőkészsége. Személyében az ősi Soproni Alma Mater szerény, kiváló fiát veszítette el. Emlékét őrzi egyetemünk történelme, barátainak, valamint a mindenkori soproni oktatóknak és diákoknak emlékezete.

Nyugodjék békében, Béke poraira!