Elhunyt Professor Emeritus Dr. Varga Ferenc

Mély fájdalommal tudatom, hogy az Erdőmérnöki Kar professor emeritusa prof. dr. Varga Ferenc 2017. augusztus 1-jén elhunyt.

varga ferenc

A gyászoló család fájdalmában osztozunk.


Prof. dr. Lakatos Ferenc
dékán

Prof. dr. Varga Ferenc munkássága – nekrológ

Életének 81-ik évében, 2017. augusztus 1-jén elhunyt dr. Varga Ferenc, az Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet, illetve az Erdőmérnöki Kar professzor emeritusa.
Ezek a puszta tények. De mi minden rejlik a név, az évszám és az intézmény mögött? Egy sikerekben és kihívásokban gazdag, produktív élet!

Varga Ferenc több mint öt évtizeden át szolgálta a magyar erdészeti felsőoktatást és az erdészeti kutatást. Oktatói munkája eredményeként ma alig van Magyarországon olyan erdőmérnök, akit ne ismert volna a tantermek padjaiból, a terepi gyakorlatokról, tanulmányutakról vagy a kutatási feladatok végrehajtása során a „tő mellől”. Elmondható ez a faipari mérnökök jelentős részéről is, hiszen kiemelendő volt a faanyagvédelem terén végzett munkássága is.

Varga Ferenc 1936-ben született Budapesten, általános és középiskoláit is ott végezte. 1956-ban iratkozott be az Erdőmérnöki Főiskolára, ahol 1961-ben szerezte meg erdőmérnöki oklevelét az Erdőmérnöki Karon. Az Egyetem befejezése után rövid ideig az Országos Erdészeti Főigazgatóság 1. sz. Erdőrendezőségén erdőrendezőként dolgozott, majd 1962-ben tanársegédi kinevezést nyert az Erdőmérnöki Főiskola Erdővédelemtani Tanszékére. 1967–1987 között egyetemi adjunktus, 1987-től egyetemi docens az Erdészeti és Faipari Egyetemen, ahol 1995-ben egyetemi tanárnak nevezték ki. Egyetemi doktori címet 1976-ban, kandidátusi fokozatot 1986-ban szerzett, 1995-ben habilitált. 1990 és 2001 között az Erdővédelemtani Tanszék vezetője volt, illetve 1994–1997 között rektorhelyettesi feladatokat is ellátott.

Az egyetemi oktatásban 1962–2012 között vett részt, a hallgatók alapképzésben száz szemeszteren át hallgathatták előadásait, vehettek részt gyakorlatain Erdészeti állattan, Erdővédelemtan és Faanyagvédelemtan tárgyakból. A graduális képzésen kívül oktatott a posztgraduális képzésben is, a növényvédelmi szakmérnök képzésben annak megindulása óta több tantárgy oktatásával vett részt. A soproni karok doktorképzésében négy tárgyat hirdetett meg folyamatosan. Meghívott előadóként előadásokat és gyakorlatokat tartott a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, valamint a PATE Keszthelyi Georgikon Mezőgazdaság-tudományi Kar Növényvédelmi Intézetében is. Az oktatott tárgyakból jegyzeteket, a gyakorlatokhoz számos segédanyagot írt. Pedagógiai érzéke, előadókészsége népszerű volt a hallgatók körében. Oktató-nevelő munkájában kiválóan ötvöződnek a gyakorlati tapasztalatok és a magas fokú elméleti felkészültség.

Szakterületén jelentős kutatómunkát végzett. Legfontosabb önálló kutatási témája a gyapjaslepke táplálkozásbiológiájának, erdőgazdasági kártételének és az ellene való védekezésnek a vizsgálata volt. További fontos kutatási témája az erdei fafajok pusztulásos megbetegedésének vizsgálata, a Szigetköz biológiai megfigyelőrendszere, a nemesnyár anyatelepek vírusfertőzöttségének, továbbá akác faanyag farontó gombákkal szembeni ellenállóképességének vizsgálata.

Oktatói munkáján kívül a gyakorlattal fenntartott szoros szakértői tevékenységén, tudományos munkáin, publikációs munkája során szerzett ismertséget, elismerést. Dolgozott az MTA Erdészeti Bizottságában és munkabizottságaiban, a Szabványügyi testületben, az OEE Erdővédelmi Szakosztályában és az Erdőművelési Szakosztályban. Több cikluson keresztül volt az OEE helyi csoportjának titkára. Külföldi szakmai útjain a magyar erdőgazdálkodást és felsőoktatást képviselte, jó kapcsolatot tartott fenn a Freiburgi Albert-Ludwigs Universität Erdészeti Állattani Intézetével, a Baden-Würtenbergi Erdészeti Kutató Állomás Erdővédelmi Osztályával, a Hamburgi Egyetem Fabiológiai Intézetével, a BOKU Wien szakintézeteivel.

Szakmai tevékenysége során 47 tudományos cikket, dolgozatot, disszertációt, könyvrészletet; 11 egyetemi jegyzetet, mérnöktovábbképző jegyzetet; több népszerűsítő cikket írt. A legtöbb hallgató és gyakorlati szakember számára az Erdővédelemtan című könyve a legismertebb. Szakmai életének jelentős része a közel ötszáz faanyagvédelmi és erdővédelmi tárgyú szakvélemény. Szakértői munkájára nyugállományba vonulása után is igényt tartott a gyakorlati erdőgazdálkodás, a faipar és az igazságszolgáltatás.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Kiváló dolgozó (1970, 2001), MTESZ Díj (1979), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2010), melyet a UBC Sopron diviziójában végzett valamikor évfolyamtársaival együtt kapott meg.