XXVIII. Selmeczi Diáknapok Sopronban

Jó szerencsét!

Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük Komlódi Balázs alias Spanyol, a Selmeci Társaság elnökének az esemény hangulatát híven visszatükröző beszámolóját a XXVIII. Selmeczi Diáknapokról. A rendezvény sikeres megszervezéséért, az abban történő részvételért dicséret illeti valamennyi közreműködőt.

A XXVIII. Selmeczi Diáknapok beszámolója (2018. április 27-30.)

E nagyszerű hétvégét a hátunk mögött hagyva kissé unalmasnak érződnek a mostani hétköznapok, annak ellenére, hogy nemsokára itt a vizsgaidőszak. Egy ilyen tartalmas esemény után, nehézkes leírni a történteket, a fejekben kavargó gondolatokat, de én mégis megpróbálkozok vele, hogy a XXVIII. Selmeczi Diáknapoknak legyen írásos és képi emléke is.
Az leszögezhető – mielőtt még elkezdeném kifejteni az egymást követő napok eseményeit – hogy szervezőként igen csak elfáradtunk, de ennek ellenére részt tudtunk venni Mi is a különböző közösségi programokon, ami által teljes értékű résztvevőnek érezhettük magunkat a hétvége folyamán.
Április 25. a Selmeci Társaság megtartotta a Diáknapok előtti utolsó gyűlését, melyen véglegesítettük a menetrendet, a feladatokat, beosztást. Ekkor már legtöbbünk az izgalomtól túlfűtve nehézkesen aludt, mivel fél éve már eme nagyszerű hagyományelemünk korrekt leszervezésére készültünk. Utolsó utáni pillanatokban még gyors nyomtatások, aztán ott is tartottunk, hogy PÉNTEK, április 27.

zászló

Ekkor már a résztvevők nagy része is osztozott velünk bizonyos dolgokban, gondolok itt a hajnali (vagy korán, a szerk.) kelésre. Különböző okok miatt, a Selmeci Társaság tagjai azért, mert a táborhelyünkhöz ki kellett költözni, berendezni azt; a vendégeink pedig azért, mert Sopron városa a nyugati végeken igen messze esik testvérvárosainktól. Az időjárás több mint tökéletes volt, részben ezért, másrészt pedig minden a helyén volt, ezért felszabadultan tudtuk várni a miskolci, dunaújvárosi és székesfehérvári barátainkat. Délután 2 óra környékén kezdtek el szivárogni a résztvevők a tábor helyszínére, ki-ki a maga módján érkezett. Voltak tömegközlekedéssel érkezők, saját járművel közlekedők, viszont ami közös volt bennük, hogy mindenki a szent selmeci diákhagyományaink kötelékében jött oda hozzánk, a táborhelyre, a regisztrációs pulthoz, Sopronba. Természetesen nem hiányozhatott a saját pálinka kínálgatása sem, ami mögött ott húzódhat az a tény, hogy még az otthoniak sem bírják meginni az osztogatott nedűt. A nap már lemenőben volt, mégis csak egyre-egyre érkeztek a Burschok, míg el nem érkeztünk az Ünnepélyes megnyitóhoz, ahol jómagam és Szabó László a. Szacó (a Selmeczi Diáknapok egyik alapító tagja) szólt a megérkezett diáksághoz, öreg Firmákhoz. A beszédekben üdvözöltük az addig odaért hallgatóságot és kiemeltem e hagyományelem elengedhetetlen továbbvitelét, mivel hagyományainkban jelentős szerepet kell kapnia a testvérvárosiakkal való kapcsolatteremtés. Az est további részében a tábort átjárta a selmeci nóták éneklése, tanítása és természetesen a buzgó baráti beszélgetések.

Szombati napon (április 28.) Jamrik Máté a. Sárgyúró barátommal hajnali kelés után, felmértük az előző éjszaka maradványait. A kocsma résznél figyelmesek lettünk egy folyamatos horkolásra. Szabó Róbert a. Buflák cimboránk szundított a szabad ég alatt az alkoholos italokat őrizve. Nem is akárhogy, csapdát állított az üres sörös dobozokból, végül működésképtelennek tűnt a „szerkezet”, mivel fel sem kelt rá, amikor egy patkány felborította a dobozokat. A hajnali kelés nem céltalanul történt. A nagy bevásárlóközpontba rohantunk a hatalmas mennyiségű zsömlékért. A reggeli készítése kifejezetten jó hangulatban zajlott, annak ellenére, hogy átlagosan 3 órát aludtak a szendvics bajnokok. E remek kedv valószínűleg annak volt köszönhető, hogy nem teljesen hagyta el az alkohol a szorgos kenegetőket.

A Társaság részben azt tűzte ki célul, hogy valamilyen szinten mutassuk be az erdőmérnöki szakot, ezáltal igyekeztünk ennek megfelelő programokat létrehozni. A reggeli után két különböző szakmai túrát is indítottunk. Az egyik csapat a Roth Gyula Emlékerdő szakmai tanösvényen sétáltak végig, a másik gárda pedig a Hidegvíz-völgy Erdőrezervátumban tett egy túrát Prof. Dr. Gribovszki Zoltán kíséretében. A két túra a Görbehalmi Bányászmúzeumban végződött, ahol a délutáni versenyekhez a résztvevők be tudtak melegíteni különböző italok segítségével. Persze volt lehetőség városnéző kisvonatozásra, sörgyárlátogatásra és a Soproni Botanikus kert körbejárására is. A Botanikus kerthez a helyi TV érdeklődve érkezett, az eseményről kérdezte a miskolci társainkat.

fűrészelés

A kora délutáni órákban mindenki visszaért a táborhelyre, ahol az étkezés után elindultak a versenyek. Tarokkversenyen 4 asztal is alakult, (természetesen a 21-em fogva lett, elbúcsúzhattam a döntőtől, a szerk.) a döntőt viszont csak másnap rendezték, melyet Loboda Zoltán a. Lopez nyert meg. További versenyszámok között szerepelt még a selmeci pipa verseny, mely idén rendhagyóra sikeredett az M1 TV forgatása miatt, végül az igen alacsony nevező miatt, nem hirdettünk győztes. Egy jó ideje a Diáknapokon nem tartottak lövészversenyt, ami meg is látszódott, mivel idén hatalmas érdeklődés övezte e versenyszámot, végül Ács Norbert a. Totálkár került ki győztesen a 40 nevező körül. Akik nem neveztek egyik versenyen sem azoknak lehetőség adódott megtekinteni az Erdőmérnöki Kar Stihl fakitermelő csapatát. Tima Gábor vezényletével egy kimondottan összeszedett és látványos bemutatót láthattunk. Ezúton, itt írásban is nagyon köszönjük nekik a színvonalas produkciót! A versenyek ideje alatt, már jó néhányan a késő délutáni igen szép múltú Cantus versenyre hangoltak. Tagadhatatlan, hogy a Selmeczi Diáknapok egyik legkiemelkedőbb eseménye ez a verseny. A Cantusok Köre Baráti Társaság által megtartott megmérettetést végül Kerekes Endre a. A bányabölcsész nyerte meg. A nótázgatás kissé elhúzódott, de ezzel semmi probléma nem volt, mert így még szakestély kezdete előtt kész lett az ízletes vaddisznó pörkölt. A nap már lement, mindenki nagyon kellemes fázisban volt már, mire a szakestély elkezdődött.

A Selmeci Társaság nagyon megtisztelve érezte magát, hogy Prof. Dr. Náhlik Andárs a Soproni Egyetem Rektora, Prof. Dr. Bidló András az Erdőmérnöki Kar dékánja és Dr. Jánoska Ferenc a Selmeci Társaság egyik alapító tagja megtisztelték jelenlétükkel a 200 fős XXVIII. Selmeczi Diáknapok szakestélyét. A szakest fegyelmezetten zajlott, az első félidőben hallhattunk több komoly poharat, a silentium eks! után pedig komolytalan poharak tömkelegét hallhattuk a helyszínen.
A szakestély lezárása után pedig folytatódott az este, egészen hajnalig.

erdőmérnökVasárnap (április 29.) ismét szendvicsgyártással kezdődött, a zsemle reggeli mellé párosult még az erősebb gyomrúaknak a pörkölt, mely az előző estéről maradt. Fél 10 körül megkezdődött a vasárnapi program. Hagyománytörténeti előadásokat hallgathattak a diákok és „öregek” Dr. ifj. Sarkady Sándortól, Réczi Gábortól és Dr. Jánoska Ferenctől. Az előadások után mi szervezők beszéltük, hogy majdnem vége van a hétvégének és kisebb hibák ellenére minden tökéletesen folyt eddig. Csodálkoztunk, mert túl szép volt, hogy igaz legyen. Szerencsére igaz volt, ennek örömére mi is kezdtük elengedni magunkat kicsit, nyilvánvalóan normális keretek közt.

Az ebéd után a leülepedést, pihenést megvárva 2 órakor megkezdődött a Csapatverseny, melyre több mint 10 csapat nevezett, a verseny helyszínéül a Tolvaj-árok és környéke szolgált. Az osztagok mindegyike nagyjából 10 főből állt, a feladatok közt szerepelt – teljesség igénye nélkül - a növényfelismerés, gerinces állatok felismerése, famagasság mérés. A hétvége folyamán végig kísért minket a napos, meleg idő, ezáltal már a verseny kezdetén megalapozott volt a vidám, boldog hangulat. A összes csapat visszaérkezése után, nekiálltunk a vacsora elkészítésének és a bál”terem” előkészítésének. A vacsora után a báli nyitó tánc megnyitása előtt a versenyek győzteseinek kihirdetésére és díjátadására került a sor. Mindenekelőtt a Selmeci Társaság az „Ez nekem Selmec” pályázatra beküldött darabokat értékelte 3 kategóriában. A citrom díjat Szabó Ádám a. Sebes nyerte, a komoly kategóriát Aczkov Szlávkó a. Zacsi, a kézzel készített képek kategóriáját pedig Zsidy Emese a. Tündéri imázs nyerte (a munkák megtekinthetőek lesznek majd). A többi verseny győztese fent ismertetve lett, a győztesek Oklevéllel és Pálos borral lettek kitüntetve. Ezúton is hatalmas Gratulációnk a versenyek győzteseinek!
Nem volt más hátra a záró estén, mint megnyitni a bált. A nyitótánc után a szintetizátorosok a mulatós nótákkal bemelegítettek minket, végül persze áttértünk a klasszikus zenékre. Ez alatt azt tessék érteni, hogy KFT-Afrika és hasonló kaliberek szóltak. A záró bálon felszabadult hangulat uralkodott, a hétvége alatt megkötött barátságokra való EKS!-ek sem maradtak el. A bál csúcspontjának én a vonatozást tartom, amikor a táncoló tömeg egyet alkotott, jó volt megélni azt. Hajnalban a sok tánc, öröm, beszélgetés, felszabadultság után a tábor lassan nyugovóra tért.

Hétfői (április 30.) nap azzal kezdődött, hogy a legtöbb szervező megküzdött az ágy szellemmel, aki folyamatosan visszarántotta vízszintes pozícióba. Ennek ellenére sikeresen legyőztük őt és neki tudtunk állni a reggeli elkészítésének, utoljára. Ébredezett a tábor lakossága is még néhány nótázás, aztán kiürült a teljes szállás. Szokatlan csönd kezdett el uralkodni a helyszínen, néha egy-egy asztal csikorgott, miközben valaki a helyére húzta. Csütörtök éjjel azt kívántam, hogy bár csak túl lennénk az egész hétvégén, de a hétfői napon fájt a szívem a székesfehérvári, dunaújvárosi, miskolci cimborák miatt. Feltettem magamban azt a kérdést: Ugye nem kell 1 évet várni ahhoz, hogy találkozhassunk?
Úgy gondolom, hogy nem.
Köszönjük a részvételt!

csoportkép

Jó szerencsét!
Üdv az erdésznek!

.