A SOPRONI EGYETEM BOTANIKUS KERTJÉNEK GOMBAVILÁGA

A változatos növényvilágnak és a Botanikus Kertben történő munkálatoknak köszönhetően változatos gombavilág alakulhatott ki. A kert gombavilágának monitorozása 1998 óta történik, melynek folyományaként 2015-ig 171 gombafajt sikerült azonosítani. Ez a szám évente néhány fajjal azóta is emelkedik. A talált fajok 33%-a gyökérkapcsolt (mikorrhizás), 5%-a parazita, 22%-a faanyagon növő lebontó, 40% talajon vagy növényi anyagokon növő lebontó gomba. Vizsgálataink alapján a Botanikus Kert gombavilága részben a Soproni hegyvidék, részben a Dudlesz erdő gombavilágával fed át, mintegy átmenetet képezve. Ugyanakkor több olyan faj is akadt, melyet Sopron környékén itt találtak először. Két védett faj, az olaszgomba és a csoportos csiperke is előkerült a kertből. Ezen túl tíz veszélyeztett fajt és számos magyarországi vöröslistás gombafajt sikerült azonosítani.

Egy terület gombái hatással vannak a növényzetre és viszont, így egy pár mondatban ki kell térnünk a növényekre is. A Soproni Botanikus Kert fejlesztése 1923 után kezdődött 17,2 hektáron; az erdőmérnök oktatás támogatására. Később újabb ültetvényeket hoztak létre növényföldrajzi alapon, így alakultak ki a kelet-ázsiai és észak-amerikai fás csoportok. A kert jellemzően mérsékelt övi növényeket tartalmaz, gyűjteményében mintegy 2700 fás szárú taxon fordul elő. A talaj felső rétege kedvező tápanyag- és vízellátású, gyengén savanyú pH-jú. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan a kert szubalpesi klímájú. Az átlagos évi csapadékmennyiség 690 mm.

Ha az időtávlatot nézzük, vannak olyan gombafajok, melyek évről-évre hoznak termőtestet, másokat csak egyetlen egyszer sikerült eddig megfigyelni. Az előbbire jó példa a késő tavasztól a fagyokig esők után megtalálható sárguló vagy karbolszagú csiperke (Agaricus xanthodermus), a tavasszal előbújó májusi pereszke (Calocybe gambosa) vagy az őszi fenyő-pereszke (Tricholoma terreum), utóbbira a zöldes nedűgomba (Gliophorus psittacinus), szürkepikkelyű csengettyűgomba (Pluteus ephebeus), vagy a gémüstökgomba (Typhula fistulosa).

Ha a gombák térbeli elhelyezkedését nézzük, akkor a fákkal gyökérkapcsolatban élő fajok nyilván mindig ugyanott jelennek meg (pl. a már említett fenyő-pereszke), míg a lebontók ott hoznak termőtestet, ahol számukra kedvező a környezet. Utóbbira példa lehet a gyakori sárga kénvirággomba (Hypholoma fasciculare), a gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea) vagy az efemer sárga kérészgomba (Bolbitius titubans).

A Botanikus Kert egész területe védett, így gombát szedni itt nem lehet, bár több ehető faj is tenyészik itt, pl. az említett májusi pereszke vagy a szürke tölcsérgomba (Clitocybe ne). Az ehető fajokon túl súlyosan mérgezők is vannak a területen, pl. több susulyka fajjal találkozhatunk, de előfordul a rettegett gyilkos galóca (Amanita phalloides) is és más mérgező gombák.

Végezetül essen szó néhány érdekességről. A homoki és erdei szömörcsög mellett friss mulcson lehet találkozni a kutyaszömörcsöggel (Mutinus caninus), ugyancsak faanyagon fordul elő a csíkos pohárgomba (Cyathus striatus). A zöld csuklyásgombát (Leotia lubrica) zselészerű állagáról és különös alakjáról ismerhetjük fel, a kert két pontján került eddig elő. A szelídgesztenye és a csertölgy korhadó kupacsán élő korhadékbontó gomba a kupacslakó csészegomba (Lanzia echinophila). Talán a legkülönlegesebb a vörös rovarrontógomba (Cordyceps militaris), mely lepkék, főként araszolók földben rejlő bábjain élősködik és elpusztítja azokat. Amikor a bábok elpusztulnak, akkor fejleszt a felszínre egy feltűnő színű, narancsos termőtestpárnát.

Kérjük, Ön is védje a Botanikus Kert gombavilágát, a megjelenő termőtesteket ne szedje le, ne tapossa el! Köszönjük.

Dr. Börcsök Zoltán