Immáron emléktábla is őrzi a tantervújító Dr. Béldi Ferenc szellemi örökségét a Soproni Egyetemen

Vannak emberek, akik már nincsenek közöttünk, mégis örökre velünk maradnak – nem csupán emlékeinkben, hanem abban a szellemiségben, amit ránk hagyományoztak. Dr. Béldi Ferenc ilyen ember volt. Neve összeforrt a Soproni Egyetemen az erdőmérnöki oktatással, az egyetemi közélettel, a tudományos munkával és a tanítványok iránti elkötelezettséggel. Bár a professzor halála óta hosszú évek teltek el, alakja mindmáig példaként szolgál az intézmény közössége számára – nemcsak a tudomány területén elért eredményei, hanem embersége miatt is. 

Az ünnepélyes emléktábla-avatáson Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára, a Soproni Egyetem Díszpolgára, valamint Prof. Dr. Fábián Attila, a Soproni Egyetem rektora is méltatták a jeles professzor életművét, hangsúlyozva azt a rendkívüli hozzáállást és tudományos elhivatottságot is, amely mind a kollégák, mind a diákok körében tiszteletet vívott ki. 

Zambó Péter elmondta: nemcsak államtitkárként, hanem a Soproni Egyetem egykori diákjaként vesz részt az eseményen. Úgy fogalmazott: Dr. Béldi Ferenc olyan ember volt, akinek életében a szakmai kiválóság kéz a kézben járt az emberi tartással, a szilárd értékrenddel, és az intézmény iránti elkötelezettséggel. Tanítványainak nem csupán tudást, hanem értékrendet is adott. És vár életútja a tatai óvárostól Firenzén és Torontón át egészen Kínáig vezetett, mindig visszatért Sopronba.  „Gazdag pályája példázza, hogy a magyar erdészeti és faipari tudományosság elkötelezett szolgálata nem ismer földrajzi határokat. Az emléktáblával összefüggésben megjegyezte, az egy szellemiség kőbe vésve, amely a falakon túl is tovább él: a közösségben, a hallgatók emlékeiben, és abban a gondolkodásmódban, amelyet ők is továbbadnak majd” – fűzte hozzá.

„Dr. Béldi Ferenc neve ismerősen cseng mindenkinek, aki valaha az Erdészeti és Faipari Egyetem hallgatója, oktatója vagy munkatársa volt. Egy olyan korszak meghatározó alakja ő, aki nemcsak tudományos munkájával, hanem emberi tartásával is nyomot hagyott a közösség életében” – hangsúlyozta az eseményen Prof. Dr. Fábián Attila, a Soproni Egyetem rektora. Ismertetése szerint a szakember erdészcsaládból származott, így természetes módon vezetett útja az erdőmérnöki pályára. Egyetemi tanulmányait 1947-ben kezdte meg, és már korán megmutatkozott kivételes tehetsége. Diplomája megszerzése után, tanárai biztatására 1952-ben elnyerte a Fizika Tanszék tanársegédi állását – ezzel kezdetét vette az a pálya, amely végül élete végéig szoros szálakkal kötötte össze az egyetemmel. Hozzátette: a professzor karrierje során számos jelentős pozíciót töltött be. 1964-ben doktorált, még ebben az évben docensi kinevezést kapott, és a Fizika Tanszék vezetője lett – ezt a feladatot haláláig ellátta. 1969-től kezdődően több ízben is megbízták rektorhelyettesi feladatokkal, majd 1978-tól a Faipari Mérnöki Kar dékánjaként dolgozott. 

A rektor emlékeztetett: egyik legkiemelkedőbb eredménye az 1975-ös nagy tantervreform volt, amely átfogóan alakította át az egyetem képzési struktúráját. Ennek keretében bevezették a nappali és levelező tagozatos faipari üzemmérnök-képzést, a szakmérnöki programokat, valamint a komplex államvizsgát is. Látta a jövőt: már a hatvanas években felismerte a számítástechnika és az alkalmazott pszichológia oktatásban betöltött szerepét. Külföldi tanulmányutak során – például Oxfordban és Münchenben – szerzett tapasztalatokat is beépítette az itthoni képzés fejlesztésébe. Kezdeményezésére a felvételi vizsgák során pszichológusok is segítették a mérnöki alkalmasság objektívebb megítélését. Nemcsak szakmai tudása, hanem embersége is példamutató volt. Munkatársai, tanítványai tisztelték, de még inkább szerették. Mindig nyitott ajtókkal fogadta a hallgatókat, partnerekként kezelte őket, és valódi figyelmet fordított rájuk – zárta gondolatait Prof. Dr. Fábián Attila.

A beszédeket követően Zambó Péter és Prof. Dr. Fábián Attila közösen leplezték le Dr. Béldi Ferenc erdőmérnök bronz domborművel díszített tardosi mészkőtábláját. Az alkotás – amely az oktatási rektorhelyettesi iroda mellett kapott helyet – Veres Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész munkája. Ezután a Valus Silvarum Alapítvány képviselői elhelyezték koszorújukat. Az ünnepélyes esemény az Erdész és a Faiparos himnusz közös eléneklésével zárult.