- A mai túranap különleges jelentőséggel bír, hiszen nemcsak a természet szépségeiben gyönyörködhettünk, hanem emléket is állíthattunk a múlt fájdalmas eseményeinek. Köszönet illeti a szervezőket, akik nemcsak megálmodták ezt a napot, hanem összekötötték ezzel a méltó megemlékezéssel - kezdte köszöntőjét prof. dr. Fábián Attila.
- Sopron és környéke már rég nem bányavidék, az akadémián sem oktatunk már bányászokat, mégis, a hagyományokat tovább őrizzük. A „Jó szerencsét!” köszönés máig élő üdvözlet a városban. Mert a jól felkészült tudás mellett, a szerencse is mindig szükséges - tette hozzá.
- A történelem, amely néha embertelen és igazságtalan, újra és újra megtanít minket értékelni az életet és az emlékezést. 1945 márciusában, a háború végéhez közeledve, a soproni diákéletet is mélyen beárnyékolta a történelmi vihar. A háború éveiben megcsappant a diáklétszám, ám 1940-ben új reményként érkeztek az erdélyi hallgatók, akiknek a város is segített: menzát és szállást biztosítottak számukra. Sajnos ezek az idők veszélyesek voltak. Az erdélyi származású diákok közül öt fiatal – egy erdész, egy természetrajztanár, egy mérnökhallgató, egy bányamérnök és egy könyvtáros – 1945. március 29-én Brennbergbányára menekült bízva abban, hogy megússzák a háború utolsó napjait. Másnap, nagypénteken azonban, egy rosszindulatú besúgás következtében a német katonák rajtuk ütöttek, és a fiatalokat gépfegyverrel kivégezték az erdő szélén. Csupán Csaszlava Jenő élte túl a támadást, így az ő túlélése és tanúságtétele révén maradhatott fenn ennek a tragikus eseménynek az emléke - mondta az egyetem rektora.

Az öt fiatal áldozatra emlékezve az egyetem 1983-ban kopjafát állított. Az idő azonban nem kímélte a faemléket, és a COVID-járvány idején teljesen tönkrement. A 80. évfordulóra azonban, a régi fotók alapján, a hagyományos erdélyi motívumok felhasználásával újraalkották a kopjafát. A faanyagot a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. biztosította, a faragás Berecz János mestermunkája.
Az avatást követően a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúját, majd a túra résztvevői közösen mentek vissza a Borbála térre, ahol vadpörkölttel várták a megfáradt embereket.