Elhunyt Prof. dr. dr. h.c. Walter Liese a Soproni Egyetem díszdoktora

Liese 1926. január 31-én született Berlin-Lichterfeldében, és a közeli Eberswalde-ban nőtt fel, ahol apja, Johannes Liese éppen akkor kezdte tudományos pályafutását a helyi erdészeti főiskolán. A második világháború kezdetéig a diákot a fával való korai érintkezés formálta az időközben az erdőbotanika professzorává kinevezett édesapja mellett.

1946-ban Freiburg városában kezdett erdőgazdálkodási tanulmányokat folytatni, amelyeket 1950-ben oklevéllel sikeresen befejezett. 1950-ben a Hannoversch Münden-i Erdészeti Botanikai Intézetben kezdett dolgozni, amely akkoriban a Göttingeni Egyetemhez tartozott. Itt írta meg 1951-ben disszertációját "A fa szerkezetének szerepe az olajos favédőszerek behatolásában" címmel.

A Ruska fivérekkel – mindkét berlini professzorral – való kezdeti munkakapcsolata (Ernst Ruska 1986-ban fizikai Nobel-díjat kapott, mint az elektronmikroszkóp társfeltalálója) lehetővé tették számára, hogy a fát elsőként vizsgálja elektronmikroszkóppal. Mint később kiderült, ez egy meghatározó lehetőség volt tudományos pályafutása számára egy vadonatúj technológia használatával. Berlini tanulmányútja eredményeként disszertációja tartalmazza a világ első elektronmikroszkópos felvételét egy famikroszerkezetről, nevezetesen egy jól látható tórusszal és margofilamentumokkal rendelkező gödörkéről.

Liese 1953-ban visszatért Freiburgba, és így kutatásba kezdett, hogy az Erdészeti Botanikai Intézetben asszisztensi állást nyerhessen el Hans Marquardt professzornál. Itt is folytathatta elektronmikroszkópos munkáját, mégpedig a Kémiai Intézetben Hermann Staudinger professzorral (kémiai Nobel-díj 1953). Az elszántság és a tudományos precizitás már fiatalon nemzetközi elismerést hozott neki. 1957-ben Freiburgban habilitált "A növényi sejtfal finomszerkezete" témában, ismét számos elektronmikroszkópos felvétellel, amelyek új betekintést engedtek a fa mikroszerkezetébe.

A több hónapig tartó indiában (Dehra Dunban) folytatott tanulmányútja során Liese érdeklődni kezdett a bambusz, mint fontos nyersanyag iránt. A bambusz finom szerkezetével és a bambusz favédőszerekkel való impregnálásával kapcsolatos szakértelme ezután egyre gyakrabban vezette ázsiai országokba.

A fa elektronmikroszkópiájával kapcsolatos első kapcsolatok és együttműködések Japánban (Hiroshi Harada) és Ausztráliában (Alan Wardrop) is együttműködésekhez vezettek.

1959 végén Liese elfogadta az ajánlatot egy asszisztensi állásra Bruno Huber professzornál a Müncheni Egyetem Erdészeti Botanikai Intézetében. Liese Münchenben is következetesen folytatta a fa elektronmikroszkópos vizsgálatait, ezúttal a Fakutató Intézetben, Franz Kollmann professzorral.

Liese számára 1963-ban kezdődött a hamburgi időszak, amikor professzori állást ajánlottak neki a fabiológia és favédelem terén, a Hamburgi Egyetemen. Itt várt rá a Hamburgi Egyetem és a Szövetségi Erdészeti és Faipari Kutatóintézet közötti együttműködési megállapodás kidolgozása, amelyet később „Hamburgi Modellnek” is neveztek. Számára ez a szerződés egyrészt egyetemi feladatok ellátását jelentette, másrészt a Szövetségi Földművelésügyi Minisztérium alárendeltségébe tartozó intézet irányítását is végezte (inkább politikai feladatokkal). Liese-nek ez az egyensúlyozás remekül sikerült. Integratív vezetési stílusával összeolvadtak a határok a szövetségi és az egyetemi oldal között, mindenki összefogott.

Látványos módon bővítette a hamburgi faanyagkutatás kompetenciáit, a fabiológiai alapkutatástól az alkalmazott favédelemig.

Liese világszerte számos területen vezető pozíciót ért el, amelyet konferenciákon és bizottságokban kamatoztatott saját intézete javára. 1977 és 1981 között IUFRO elnökévé választották.

Egyik figyelemre méltó teljesítményét a diplomáciai színterén érte el, amikor 1981-ben a kiotói IUFRO Világkongresszuson sikerült „egy asztalhoz ültetnie” a Kínai Népköztársaság és Tajvan tudósait. Liese Európában is diplomáciai küldetést töltött be. A vasfüggöny ellenére évtizedeken át igyekezett kapcsolatot teremteni Kelet és Nyugat között: a Soproni, a Zólyomi és a Poznani Egyetem díszdoktori kitüntetései ennek a határokon és ideológiákon átívelő fáradhatatlan elkötelezettségnek az elismerése. Sopronba először 1973-ban látogatott el. A soproni kollégák és diákok számára tanulmányutat és kutatói tartózkodást szervezett az NSZK-ba.

Liese 1991-ben nyugdíjba vonult, de tudományos tevékenysége idős koráig szinte töretlenül folytatódott. Még számos alkalommal ellátogatott Magyarországra, Sopronba. Előadásokat tartott a bambusz és a rattan biológiájáról, termesztéséről és hasznosításáról. A 90 éves születésnapjára szervezett tanácskozásra és baráti találkozóra a Hamburg melletti Reinbek-ben került sor, melyen az általa támogatott és szeretett Soproni Egyetem küldöttei is részt vettek.

Több mint 500 tudományos cikk és számos könyv tanúskodik a kiemelkedő tudósról. Különösen a fa finomszerkezetének témakörére fókuszált az elektronmikroszkópia felhasználásával. Kiemelkedőt alkotott a bambusz anyagának anatómiai leírásával és alapanyagként történő hasznosításával kapcsolatos úttörő kutatásaival. A faápolás és a fák sebzési reakciói terén végzett alapvető kutatásai is világszerte figyelmet kaptak.

Walter Liese professzor hiányozni fog a fatudományok világából.

Emlékét megőrizzük.

Szöveg: Thünen-Institut für Holzforschung/Institut für Holzwissenschaften der Universität Hamburg

Kivonatot készítette, fordította és kiegészítette Németh Róbert