Életre keltek a „Holt költők” a Ligneumban

Bravúros előadással érkezett szerdán a Ligneumba a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves színművész osztálya  Funtek Frigyes tanár úr vezetésével. Több mint 35 évvel a kultfilm születése után - Tom Schulman legendás darabját, a „Holt költők társaságát” állították színpadra, vagyis „vitték parkettre”, merthogy nem megemelt pódiumon, hanem a nézők szintjén/között játszódott a darab. Egészen pontosan olyan volt, mintha mi is osztálytársai lennénk a fiúknak, akik Keating tanár úrtól hallanak először a „Carpe diem!” tanításáról, akik egy viszonylag zárt iskolai világban keresik az önmegvalósítás lehetőségeit: megküzdve az igazgató merevségével vagy szüleik elvárásaival…

Az előadás év végi vizsgafeladatnak indult, de azóta is „műsoron” van az SZFE házi színpadán, közel tucatnyi alkalommal ment már közönség előtt. Sopronba is szívesen jöttek, főleg az Egyetemre, hiszen itt saját kortársaiknak játszhattak a diákok. És teltház volt – ha a csilláron nem is, de a karzaton is ültek, sőt álltak is: hallgatók, egyetemi oktatók, szülő korúak, sőt nagyszülők... Nemcsak végigállták a közel 2 órás előadást, valóban együtt lélegeztek a fiúkkal. Mert színházban éreztük magunkat, ahol közelről láttuk az arcukat, kapcsolódhattunk a tekintetükkel, élveztük a fiatalság tüzét, a szenvedélyes jeleneteket, a jól összeszokott csapat rezdüléseit. A 8 fiú mindegyike telilatlálat: az irodalomtanár Horváth Gábriel érett felnőtt volt a szerepében, a direktor Varga Szabolcs szakálla alatt is kifejező arcjátékával minden diák szemében tiszteletet parancsolt. A „Hogyan tudnék élni nélküled?” c. slágerfilmből már ismert Kirády Marcell hitelesen hozta a színházcsinálással megfertőzött „tékozló fiút”, Hostyinszky Máté pedig a dadogással küzdő amerikai „nemecseket” (aki az utolsó jelent után csupa nagybetűvel íratik: NEMECSEK!) Laczkó Bálintot is minden bizonnyal viszont látjuk még évek múlva vagány karakter-szerepekben, Garamvári Ádámot, Lajcsik Domonkost és Veress György Leventét pedig a kamera is szeretni fogja majd – mi pedig büszkék leszünk arra, hogy nem is olyan régen… vörösre tapsoltuk miattuk a tenyerünket a Ligneumban.

Funtek Frigyes - aki nemcsak osztályfőnöke a fiúknak, hanem ennek az előadásnak a dramaturgja is - szerencsésnek mondja magát, amiért ilyen tehetséges csapattal dolgozhat. Egy éven át kóstolgatták a darabot, formálták a szöveget, finomították a jeleneteket… És meglett az eredménye: a szereplők és a közönség is érti és szereti az előadást. A soproni közönség különösen: egy olyan egyetemen kelt életre ezen az estén a „Holt költők…”,  ahol a diákhagyományokat évszázados tisztelet övezi, ahol a felebaráti szeretetnek és a közösség iránti felelősségvállalásnak nemcsak íratlan, hanem írott szabályai is vannak, ahol a firmák egy egész életen át figyelemmel kísérik a balekjaikat… Mindez többszáz évvel az Alma Mater születése után, többszáz kilométerre a fővárostól – ma is élő és élhető hagyomány.

A Soproni Egyetem és a fővárosi Színház- és Filmművészeti Egyetem 2024 januárjában, a Magyar Kultúra Napjaiban kötött együttműködési megállapodást, melynek keretében tavaly már megmutatkozott Sopronban egy mozgásszínházi előadás (A székek), amely azóta több nemzetközi fesztiválon is számos szakmai sikert ért el. Az idei tavaszi szemeszterben a „Holt költők…” után legközelebb május 7-én érkezik hozzánk SZFE-s előadás: az ugyancsak híres filmként ismert történet, a „Dühöngő ifjúság” elevenedik meg azon az estén a Ligneumban. A negyedévesek vizsgaelőadásában (amely most már a Nemzeti Színház repertoár-darabja is!) fellép az SZFE korábbi rektora, Rátóti Zoltán, a látvány kivitelezője pedig a Soproni Egyetemen is oktató Tóth Kázmér, az Esterházy Palota Erdészeti Múzeum igazgatója.

Legyen (Jó) Szerencsénk azon az estén is!

A Holt költők társasága c. előadás fotósa: Juszkó Léna SOE FMK